Balaicz Zoltán polgármesterrel emberségről, pedagógus pályáról, városvezetésről

Az ismerős arcok az otthon érzését jelentik

Jó ismerője a James Bond-filmeknek, kedveli a Csengetett, Mylord? vagy éppen a Halló, halló című szitkom képviselte humort, bár az utóbbi időben aligha volt módja rá, hogy a képernyő elé telepedjen. Három kampányon, s győztes választáson túl sem lesz persze sok szabadideje: új korszak kezdődik az életében, rengeteg tennivalóval. Társaitól mindenekelőtt alázatot, emberséget vár. Balaicz Zoltánnal, Zalaegerszeg újonnan megválasztott polgármesterével beszélgettünk.

Az évből ugyan van még vissza bő két hónap, ám Balaicz Zoltánt idén mégis e napok késztetik összegzésre.

– Négyévente számomra minden október a számvetés időszaka: nyolc évvel ezelőtt azt vehettem górcső alá, hogy önkormányzati képviselőként miként végeztem a munkámat, illetve milyen eredményt hozott az első kampányfőnökségem. Négy éve arra tekinthettem vissza, milyen út vezetett a bizottsági elnöki poszttól az alpolgármesteriig, és azon elmélkedhettem, vajon mi vár rám az új szerepkörben. Most újabb összegzést végezhetek – idézte az előzményeket a városvezető. –  Az év három választása közül kettőben kampányfőnökként, egyben polgármesterjelöltként vettem részt: óriási munka van mögöttünk. Az önkormányzati választások éjszakáján, illetve az azt követő napon úgy éreztem, mintha az elmúlt időszak összes fáradtsága egyszerre jött volna ki rajtam… Ugyanakkor persze jóleső elégedettség töltött el, ami mellé azonban egy kis félelem is társult. Egyrészt óriási megtiszteltetés a nagyarányú támogatottság, másrészt ez a bizalom hatalmas felelősséget is ró rám. Valamennyi megválasztott képviselővel közösen kell dolgoznunk a város fejlődéséért. Fontos az összefogás, éppen ezért már az ellenzéki tárgyalások kapcsán is igyekeztem kompromisszumkész légkört teremteni. Az ellenzék nem ellenség, a jó tanácsot, jó szándékú kritikát érdemes meghallgatni. Alpolgármesterként, bizottsági elnökként arra törekedtem, hogy ugyanaz az ember maradjak, aki voltam. Most a frakciótársaktól is azt kértem, hogy az általunk képviselt emberközeli stíluson ne változtassunk, ne változzunk mi magunk sem.

– Az újonnan felálló képviselőtestülettel kapcsolatban egy dolog miatt többen megfogalmazták kétségeiket: nem lesznek-e a fiatalok túlságosan fiatalok a feladathoz?

– Ügyeltünk arra, hogy az önkormányzati képviselőtestületben minden generáció képviseltesse magát: dr. Tóth László mögött 24 éves tapasztalat van, Herkliné Ebedli Gyöngyi és Dékány Endre 16 éve dolgozik a városért, a középgenerációs ifj. Sándor Dénes György, Makovecz Tamás és Sümegi László velem együtt 8 éve képviselő, Gecse Péter pedig 4 éve. És valóban, csatlakozott hozzánk néhány fiatal. Fontos, hogy a testület ne csak szakmák szerint tükrözze a zalaegerszegi társadalmat, hanem korosztály szerint is. Nem tartok a fiatalítástól, inkább azt látom, hogy egészséges korösszetétel alakult ki a frakcióban, együtt van az idősek tapasztalata és a fiatalok lendülete, lelkesedése.

– Az utóbbi időszak a munkahelyteremtés szükségességéről szólt.

– Fontosnak tartottam, hogy a kampány alatt is őszintén beszéljünk a zalaegerszegiekkel a gazdasági helyzetről, a lehetőségekről. Sok mindent ígérhettünk volna, de muszáj reálisnak maradnunk, így lehetünk csak hitelesek. Nyilván a megfelelő lépéseket megtettük, a választási programban meg is fogalmaztuk a lehetséges irányokat akár a gazdaságfejlesztést, akár az új idegenforgalmi koncepciót illetően. Ami az előbbit illeti: az északi és a déli ipari parkban részben elindultak a fejlesztések, részben pedig még zajlanak az egyeztetések. Azt gondolom, az az 1000 munkahely, amit már bejelentettünk, realizálódik. Három céggel pedig jelenleg is tárgyalunk, ezek között van olyan, mely újként jelenne meg, és olyan is, mely bővülne.

– Van civil foglalkozása, amit szeret is. Miért veszi az ember a nyakába a városvezetés terhét?

– 2001 óta tanítok, rengeteg élmény, vidám perc van mögöttem, kiváló diákokat oktathattam. A katedra jelentette a béke szigetét. Az életem azonban úgy alakult, hogy egyre nagyobb szerepet kapott benne egy nagyobb közösség szolgálata a kisebbé mellett. A kettő együtt nehezen fér meg, de van egy kiváló csapatom, a Széchenyi-iskola 12. b osztálya, melyet semmi pénzért nem hagynék el. Úgy egyeztem meg vezetőtársaimmal, hogy jövőre leérettségiztetem őket, aztán ezzel, egyelőre legalábbis, zárul a tanári pályafutásom.

– A tanítás, az iskolai közeg egyfajta kontrollt is jelentett, nem?

– Alpolgármesterként is részese voltam az oktatási rendszernek, így annak jellemzőit első kézből ismertem, szembesültem a szülők, tanárok, diákok jelzéseivel, reakcióival. Ez hasznos volt, de heti három óra, bár nem tűnik soknak, ahhoz mégis jelentős, hogy időről időre elmaradjon, mert városvezetőként tárgyalás, egyeztetés, megbeszélés, vendég vár rám.

– Több diplomája is van.

– Szombathelyen történelem – magyar szakon diplomáztam, az ELTE Bölcsészettudományi Karán történészként végeztem, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán pedig közoktatásvetőként.

– Soha nem gondolt arra, hogy másutt, más pályán is kipróbálja magát?

– 2010-ben volt egy budapesti lehetőségem, az egyik minisztériumban kabinetfőnök lehettem volna. Nagy volt a kísértés, de most, négy év elteltével azt mondhatom, jó döntést hoztam. Lokálpatrióta vagyok, szeretem Zalaegerszeget. Az, hogy az utcán csupa ismerős arc jön velem szembe, az otthon érzését jelenti.

– Ha már az otthon szóba került: magánéletében is voltak fordulópontok, nemrégiben nősült. Felesége miként éli meg ezt a cseppet sem egyszerű időszakot?

– Edittel 2005-ben ismerkedtük meg, figyelemmel kísérte az elmúlt éveimet, nagy meglepetés tehát nem érte. Mindenben segít, vannak rendezvények, melyeket ő szervez. Dr. Gyimesi Endre volt polgármester felesége és Vigh László országgyűlési képviselő felesége ugyan gyakran figyelmezteti, mi minden vár még rá, de egyelőre állja a sarat.

– Nyilvánosság előtt éli az életét, ez elkerülhetetlen és persze édesapja révén nem is lehet újdonság. Nem tart attól, hogy a nyitottság támadási felület lehet?

– Édesapámat, mint a városi tévé alapítóját, főszerkesztőjét sokan ismerik, így aztán bárhova mentünk, szinte mindenki köszönt neki – ebben nőttem fel. Egy kisvárosban eleve mindenki minden tud a másikról, és a zalaegerszegieknek joguk van ismerni a polgármesterüket. Az Egy zalaegerszegi történet… című kampánykiadvány új típusú eszköz volt, aminek kapcsán sok pozitív visszajelzést kaptam, hiszen mindenki láthatta, a közéletben feladatot vállalók is emberek.

– Ha akad egy kis szabadideje, mi jelenti a kikapcsolódást?

– A családdal, barátokkal való együttlét. Vagy egyszerűen magunkra zárjuk az ajtót: vannak kultikus filmek, jellemezően az angol humor egyes alkotásai, amelyek üdítően hatnak ránk. A munkától akkor tudunk teljesen elszakadni, ha elutazunk, hiszen a városban akárhova megy az ember, óhatatlan, hogy megszólítsák, én pedig nem hárítom az ilyesfajta megkereséseket.

– Öt év múlva mivel lesz elégedett?

– Minden feladatot biztosan nem tudunk megoldani, ezzel tisztában kell lenni. Jó lenne, ha mások is úgy látnák, hogy emberileg semmit sem változtam, ha az utcán azzal szólítanának meg, örülnek, mi mindent sikerült megvalósítani a célok közül. Ha az lenne a kérdés, harminc év múlva mivel lennék elégedett, azt mondanám, azzal, ha emelt fővel, nyílt tekintettel mehetek végig az utcán. A magánéletet illetően pedig nyilván a jelentősen gyarapodó család töltene el öt év múlva elégedettséggel.

Péter Gyöngyi

Fotó: Seres Péter